Igehirdetések

2022-08-07 - Szeressétek az Urat

Kiss Ingrid

A férfi a család feje?

Loment Péter
2014.03.16 23:17:57

Egy kedves erdélyi ismerősöm mondta a következő viccet:

„Az igaz, hogy a férfi a család feje, de az asszony a nyak, ami irányítja a fejet."

1. Szóval - kedves testvérek - előadásom címeként a következőt kaptam: „A férfi a család feje?" Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a cím nem kijelentés, hanem kérdő mondat. Ez számomra azt jelenti, hogy azzal az általánosan elfogadott állítással, hogy a férfi a család feje, talán lehet vitatkozni, és nem is mindenki ért vele egyet. Isten Igéje és személyes meggyőződésem alapján ezért rögtön le szeretném szögezni, hogy akkor vannak rendjén a dolgok, ha a férfi a család feje, és nem más.

Pál apostol két levelében is kihangsúlyozza, hogy az asszony feje a férfi (1Kor 11,3; Ef 5,21-33). Ez utóbbi szakaszt fontosnak tartom felolvasni az Efézusi levélből:

Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében. Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak; mert a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak, és ő a test üdvözítője is. De amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben. Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje, így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen. Hasonlóképpen a férfiak is szeressék a feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét az önmagát szereti. Mert a maga testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza, ahogyan Krisztus is az egyházat, minthogy tagjai vagyunk testének.  „A férfi ezért elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté." Nagy titok ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom. De ti is, mindenki egyenként úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét.

Baj van akkor, ha történetesen a nő lesz a család feje. Ennek két alapvető esete van: 1. a válás; 2. amikor a férfi nem akarja betölteni Istentől kapott feladatát, és papucsférj lesz. Ehhez még hozzájárul modern világunkban sok nő törekvése, akik szándékosan és akarattal vesznek fel férfias magatartást, vállalnak férfias munkát az egyenjogúság jelszava alatt. (Csak csendesen jegyzem meg, hogy a vezető beosztásokért mindent megtesznek ezek a nők, de már egyéb férfias munkákat, mint esztergályos, asztalos, vagy bányász nem végeznek. Ha ilyen jellegű munkákról van szó, akkor már nem annyira fontos sem az egyenjogúság, sem az, hogy ki viseli a kalapot.)

Félretéve a kritikát, ezekben az esetekben a nőnek, az asszonynak olyan magatartást kell felvállalnia, ami nem a sajátja. Olyan viselkedést várnak el a nőtől, olyan munkabeosztást követel meg munkájuk, ami teljesen ellentétes lelki és fizikai alkatukkal. Ráadásul a gyermekvállalást is sok esetben lehetetlenné teszi. Ismerek női lelkészeket, akik kénytelenek voltak férfias magatartásformákat magukra venni, hogy a gyülekezetüket vezetni tudják. Egyikük - miután férjhez ment - elmondta, hogy végre újra nő lehet, amikor a vezetést rábízhatta a férjére.

De van a távolabbi ismerőseim között olyan nő, aki jól menő üzletasszony. Hatalmas tudással és tehetséggel van megáldva, ami segített sikerre vinni a vállalkozását. Azonban a magánélete szinte csődbement. Hiába a magas kereset, hiába volt a férjének is nagyon komoly fizetése, a megszületett egy szem gyermekük sem tudta összetartani őket. Mostanra már egyedül próbál helytállni a vállalkozásában, közben nevelni gyermekét, de egészsége már megroppant 40 éves korára.

Sajnos abban is sok tapasztalatot szereztem, hogy a gyerek viselkedéséből ki lehet találni, hogy teljes családban él, vagy elvált szülők gyermekeként csak az anyával él. Az esetek többségében ugyanis az anya nem képes pótolni az apa jelenlétét, erejét, fegyelmezését.

Bizonyított dolog, hogy ha hiányzik az apa egy családból, akkor a fiatalkori bűnözés sokkal nagyobb valószínűséggel kialakul. Kutatások bizonyítják azt a tényt, hogy ha hiányzik az apa, az apai szeretet és szigor, akkor a lányok 60%-kal nagyobb valószínűséggel keverednek bele idő előtt szexuális kapcsolatokba. A gyermekek iskolai teljesítményét is vizsgálták. Megállapították, ha hiányzik az apa, vagy hosszabb ideig távol van a családjától, akkor a gyerekek gyakran nem látják értelmét a tanulásnak, az erőfeszítésnek. Továbbá a gyerekeknek önértékelési zavarai lesznek, és sokkal könnyebben engednek a többség akaratának egy társaságon belül (csoportnyomás).

Egy másik felmérés pedig az egyházhoz való kötődést elemzi. Kimutatták, hogyha a férfi, mint családfő eljár templomba, akkor 85% arra az esély, hogy az egész család járni fog a templomba. Ha viszont az anya kezd el templomba járni, akkor csupán 40% körüli az esélye annak, hogy az egész család együtt fog járni templomba. Ha viszont a gyerekeknek tetszik meg az istentisztelet vagy a gyerek-istentisztelet, akkor kevesebb, mint 20% az esély arra, hogy el tudják a gyerekek vinni szüleiket a templomba.

Tehát az egyház jövője szempontjából kulcsfontosságú, hogy a férfiakat megnyerjük az Isten ügyének, mert akkor ők, mint családfők, az egész családot bevonják a gyülekezet életébe. Persze van arra is példa, hogy a gyerekek „hozzák el" szüleiket a templomba. De gondolkozzunk csak el ennek a megfogalmazásnak az abszurdságán: „a gyerek hozza el a szüleit". Szomorú tapasztalatok mutatják, ha a szülő nem hozza el gyermekét, akkor a gyerek nem kel fel időben, és nem jön el magától, mert még kicsi, mert könnyebb egy mesét vasárnap reggel megnézni a TV-ben, mert a család máshova viszi el a gyermeket (pl. a nagyihoz).

Isten jól tudja, hogy így működnek az férfiak, a nők és a gyerekek, hogy így működik a család, hiszen Ő teremtett bennünket ilyenné. Éppen ezért hangsúlyozza Urunk, hogy a férfi az asszony feje, a családfő, mert rajtunk férfiakon fordul meg az, hogy egy család egészséges lesz-e, hogy a gyerekek testi és lelki egészségben nőnek-e fel, hogy a család megismeri-e Krisztust vagy sem.

 

2. Ezért, hogy a férfi a teremtési rendből fakadó feladatát maradéktalanul be tudja tölteni, legyen elkötelezett Isten iránt. Pál apostol tanításának ez a második fontos megállapítása. Ő így fogalmaz: „Szeretném, ha tudnátok, hogy minden férfinak feje a Krisztus, az asszony feje a férfi, a Krisztus feje pedig az Isten." (1Kor. 11,3) Tehát a férfinak az Ige tanítása szerint kell élnie az életét ahhoz, hogy igazán feje lehessen a családjának. Tudomásul kell azonban venni, hogy a férfi nem képes maradéktalanul, önmaga férfi mivoltából betölteni ezt a hivatást. Minden egészségesen gondolkodó férfi arra törekszik, hogy a család feje legyen. Ez nem mindig sikerül. Sok férfi nem látott erre gyermekként jó példát az édesapjától, vagy egyáltalán nem látott példát. Más férfit az tart vissza attól, hogy családfőként viselkedjen, hogy kevesebbet keres, mint a felesége, vagy semmit sem keres, mert munkanélküli.

Ismerek egy családot, ahol az erős akaratú és határozott apa elvesztette munkáját, majd éveken át nem kapott munkát. Azelőtt büszke volt arra, hogy igen jól keresett, de a munkanélküliség ideje alatt nem tudott örülni annak sem, hogy a felesége a család keresője, és hogy már a lánya is dolgozik, pénzt hoz a konyhára. A munkanélküli állapot egyet jelentett számára azzal, hogy nincs tisztelete és megbecsültsége szaktudásának, becsületes munkájának a társadalomban. Pedig, Pál apostol szavaiból világosan látszik, hogy a férfinak tiszteletre van szüksége (Ef 5,33), és természetesen nemcsak a felesége részéről, hanem a környezete irányából is.

Így vagyunk összerakva, Isten így alkotott meg, hogy nekünk, férfiaknak szükségünk van a tiszteletre, a megbecsülésre. Ha a férfi nem dolgozik, vagy kevesebbet keres a feleségénél, akkor éppen ezt a tiszteletet és megbecsülést érzi elveszni. A feleségeknek, ha igazán szeretik párjukat, akkor ilyen élethelyzetekben különösen is figyeljenek Pál apostolra, és szeretetüket tisztelettel mutassák ki férjük iránt.

De hadd említsem a másik oldalt is: a nőnek, a feleségnek pedig szeretetre van szüksége. A férfi mivel tiszteletet vár el, ezért ösztönösen tiszteletet ad. A nő számára azonban fontosabb a szeretet érzelmi megnyilvánulása a tiszteletnél, ezért a férfi, a férj szeresse úgy feleségét, ahogy a nő számára jobb és érthetőbb.

Áldás a család számára, ha az apa férfiként és családfőként viselkedik - és ez igaz még a nem hívő családokra is. Mennyivel inkább áldás a család életében a hívő apa, az Isten akaratát kereső férfi, aki Isten útján tudja vezetni családját.

3. A harmadik gondolatkörben szeretném újból az előadás címére irányítani a figyelmünket. „A férfi a család feje?" - Érintettem már, de most kifejezetten is szeretném hangsúlyozni, hogy mind a férfinak, mind a nőnek szükséges az Isten teremtési rendje szerint élnie életét. Hiszen akkor élhetünk teljes és boldog életet, ha Urunk akarata szerint éljük az életet. Ebben a rendben pedig a férfi felett áll Krisztus. Így mondja Pál: „minden férfinak feje a Krisztus, az asszony feje a férfi, a Krisztus feje pedig az Isten." (1Kor. 11,3). Tehát, ha úgy tetszik, akkor a hitben élő férfi családjában Krisztus a családfő, illetve végső soron pedig a családfő Isten.

De látjuk azt, hogy ez már csak értelmezés kérdése. Vannak, akik hívő emberként úgy mondják, hogy náluk Isten a családfő. És vannak - velem együtt - olyanok, akik szintén hívő emberként azt mondják, hogy Istentől azt a feladatot kapták, hogy mint férfiak, legyenek családfők.

Szeretném ennek a gondolatkörnek a végén arra kérni az asszonyokat és a nőket, hogy segítsék a férjeiket, a fiaikat, családjuk férfi tagjait abban, hogy lehessenek igazi családfők. Lehessenek olyan vezetői a családjuknak, akik Krisztus vezetését és főségét ismerik el a saját életükben, és így igyekeznek családjukat is vezetni.

 

4. Szeretném végül elmondani, hogy a fentiek megértéséből, megtapasztalásából és szükségességéből nőtt ki gyülekezetünkben az a kezdeményezés, hogy a férfiaknak legyen egy külön bibliakörük, egy férfikör. Ezen a férfikörön - mely kéthetente találkozik már két éve - olyan témákról beszélgetünk, melyek mindnyájunkat érint, melyekben fontos a számunkra fejlődés. Két könyvet olvastunk, olvasunk fejezetről fejezetre és beszélgetünk ezek alapján.

McDowell, Josh, Az apai kapcsolat, Kiskunfélegyháza, Parakletos Könyvesház, 2007

Getz, Gene A., A férfi a Biblia tükrében, Budapest, Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány, 1995

 

Bíztatok arra mindenkit, hogy a saját gyülekezetében keresse annak a lehetőség, hogy legyen a férfiaknak valamilyen hasonló csoportjuk, ahol találkozhatnak egymással.

 

Loment Péter lelkipásztor

A férfi a család feje


Josh McDowell, Az apai kapcsolat, Kiskunfélegyháza, Parakletos Könyvesház, 2007, 8-9.o.